ஐ 5.fejezet: A találkozás 2. ஐ

Egy kezet érzek a homlokomon...Vajon kié lehet? Túl fáradt vagyok, hogy kinyissam a szememet, de mégis megteszem...Egy homályos alakot látok mellettem, aki az ágyon ül. Résnyire nyitom a szememet, hátha jobban fogom őt látni.

Lassan kirajzolódott az ismeretlen személy alakja....Egy kb 184 cm-es srác ült mellettem,akinek ugyanolyan barna haja volt, mint nekem. Mélyvörös szemeivel engem nézett. Egy fekete ing volt rajta, fehér farmerral. Úgy megijedtem,hogy egyből kipattant a szemem és már az ágy mellett álltam, onnan nézve az idegent. ~ Mi, mi, mi, MIII?! Ki ez a srác? ~ forogtak a gondolataim. Csak ijedten néztem a srácot, mire ő elmosolyodott.

- Milyen rég is láttalak, Yuri! Sokkal szebb lettél!- nézett rám még mindig mosolyogva. Nekem a döbbenettől leesett az állam...Csak nem ő lenne Kaname bátyó?! Nem az kizárt....Vagy mégsem? Tetőtől-talpig végig mértem...Majd elvörösödve megkérdeztem:

- Csak nem ön lenne, Kuran Kaname?- néztem zavarodottan rá. Arca hirtelen komorrá vált. ~ Francba! Lehet felidegesítettem?~ Felállt az ágyamról, majd elindult felém. Ijedten néztem végig, ahogy felém közeledett. Kb. fél méteres távolságra tőlem megállt.

- Mi ez a távoli megszólítás? Hát persze hogy én vagyok, Yuri!- nézett rám komoly arccal.

- Bo-bocsánat...Kaname bátyó!- a neve hallatán összerezzentem.- A-apáék üdvözölnek!- néztem fel rá, majd elvörösödve lesütöttem a szemem. Magamon éreztem a tekintetét, ezért felpattantam, majd odaléptem a terasz ajtóhoz és kinyitottam azt. A friss levegő csak áradt be rajta....A gondolataimba mélyedve léptem ki a teraszra. Teljesen elfelejtkeztem Kaname bátyóról. Gondolataimból a hangja rázott fel.
- Semmit sem változtál, Yuri!- mosolygott rám.
-Ezt meg, hogy érted?- kérdeztem felvont szemöldökkel. Halkan elnevette magát, majd elkezdett a távolba mélyedni.
- Mindig is szerettél a gondolataidba mélyedni!- nézett rám. 
- Igen...Tényleg nem változtam ebben!- mosolyodtam el. 
- Hogy vannak apáék?- váltott hirtelen témát.
- Jól vannak...Bár amennyit láttam őket nem tudom megmondani....-húztam el a számat.
- Értem...Nos, csak köszönteni szerettelek volna! Holnap este lesz egy bál a tiszteletedre!- mondta mosolyogva,majd közel jött hozzám. Az arcunk, majdnem összeért. Kezével megsimogatta a fejemet, majd a fülemhez hajolt.- Jó éjt, Hercegnőm!- majd a szobámon át távozott. Teljesen ledöbbenve álltam a teraszon. Még kellett jó pár perc mire leesett mi is történt. Elvörösödve kaptam mindkét kezem az arcomhoz. Megráztam a fejemet...Visszafordultam és tovább néztem a tájat.~Holnap este....Bál lesz....~ gondolkodtam. Hirtelen egy erősebb szél megfújt, így jobbnak láttam, ha bemegyek. Bent a szobában jó meleg volt...~Észre se vettem,hogy fáztam~ mosolyodtam el. Gyorsan levettem az egyenruhámat, majd belebújtam a pizsamámba. Odaléptem az asztalhoz és felvettem a vértablettás dobozt...Az egyik pohárba beledobtam egy vértablettát, majd vizet öntöttem rá. Olyan színe lett, mint a vérnek...Az illata is hasonló volt. A számhoz emeltem,majd inni kezdtem. Mikor megittam letettem a poharat asztalra, majd az ágyhoz vánszorogtam. Leültem,majd egyből el is dőltem az ágyban. Gondolataim még Kaname bátyó körül forogtak,de hamar elaludtam.

ஐ ~Legközelebb is szép álmokat festek neked~ ஐ