közlemény

Hali...Csak szólni szeretnék, hogy sajnos egy ideig szünetel ez a blog, mivel az ihletem elszállt ezzel a bloggal kapcsolatban! :( Amint lesz újra ígérem folytatom! Csak egy kis időt kérnék^^ köszönöm :)

Új bloggal kapcsolatos kérdés! :P

Halihó! Egy olyan kérdésem lenne, hogy aki ismeri és szereti a D gray man-t, érdekelné-e egy sztori? Tudom van egy rakat sztorim,de amikor új animét látok utána rögtön megszáll az ihlet xD....Nos akkor akit érdekel az kérem ossza meg velem! :P :3

ஐ 5.fejezet: A találkozás 2. ஐ

Egy kezet érzek a homlokomon...Vajon kié lehet? Túl fáradt vagyok, hogy kinyissam a szememet, de mégis megteszem...Egy homályos alakot látok mellettem, aki az ágyon ül. Résnyire nyitom a szememet, hátha jobban fogom őt látni.

Lassan kirajzolódott az ismeretlen személy alakja....Egy kb 184 cm-es srác ült mellettem,akinek ugyanolyan barna haja volt, mint nekem. Mélyvörös szemeivel engem nézett. Egy fekete ing volt rajta, fehér farmerral. Úgy megijedtem,hogy egyből kipattant a szemem és már az ágy mellett álltam, onnan nézve az idegent. ~ Mi, mi, mi, MIII?! Ki ez a srác? ~ forogtak a gondolataim. Csak ijedten néztem a srácot, mire ő elmosolyodott.

- Milyen rég is láttalak, Yuri! Sokkal szebb lettél!- nézett rám még mindig mosolyogva. Nekem a döbbenettől leesett az állam...Csak nem ő lenne Kaname bátyó?! Nem az kizárt....Vagy mégsem? Tetőtől-talpig végig mértem...Majd elvörösödve megkérdeztem:

- Csak nem ön lenne, Kuran Kaname?- néztem zavarodottan rá. Arca hirtelen komorrá vált. ~ Francba! Lehet felidegesítettem?~ Felállt az ágyamról, majd elindult felém. Ijedten néztem végig, ahogy felém közeledett. Kb. fél méteres távolságra tőlem megállt.

- Mi ez a távoli megszólítás? Hát persze hogy én vagyok, Yuri!- nézett rám komoly arccal.

- Bo-bocsánat...Kaname bátyó!- a neve hallatán összerezzentem.- A-apáék üdvözölnek!- néztem fel rá, majd elvörösödve lesütöttem a szemem. Magamon éreztem a tekintetét, ezért felpattantam, majd odaléptem a terasz ajtóhoz és kinyitottam azt. A friss levegő csak áradt be rajta....A gondolataimba mélyedve léptem ki a teraszra. Teljesen elfelejtkeztem Kaname bátyóról. Gondolataimból a hangja rázott fel.
- Semmit sem változtál, Yuri!- mosolygott rám.
-Ezt meg, hogy érted?- kérdeztem felvont szemöldökkel. Halkan elnevette magát, majd elkezdett a távolba mélyedni.
- Mindig is szerettél a gondolataidba mélyedni!- nézett rám. 
- Igen...Tényleg nem változtam ebben!- mosolyodtam el. 
- Hogy vannak apáék?- váltott hirtelen témát.
- Jól vannak...Bár amennyit láttam őket nem tudom megmondani....-húztam el a számat.
- Értem...Nos, csak köszönteni szerettelek volna! Holnap este lesz egy bál a tiszteletedre!- mondta mosolyogva,majd közel jött hozzám. Az arcunk, majdnem összeért. Kezével megsimogatta a fejemet, majd a fülemhez hajolt.- Jó éjt, Hercegnőm!- majd a szobámon át távozott. Teljesen ledöbbenve álltam a teraszon. Még kellett jó pár perc mire leesett mi is történt. Elvörösödve kaptam mindkét kezem az arcomhoz. Megráztam a fejemet...Visszafordultam és tovább néztem a tájat.~Holnap este....Bál lesz....~ gondolkodtam. Hirtelen egy erősebb szél megfújt, így jobbnak láttam, ha bemegyek. Bent a szobában jó meleg volt...~Észre se vettem,hogy fáztam~ mosolyodtam el. Gyorsan levettem az egyenruhámat, majd belebújtam a pizsamámba. Odaléptem az asztalhoz és felvettem a vértablettás dobozt...Az egyik pohárba beledobtam egy vértablettát, majd vizet öntöttem rá. Olyan színe lett, mint a vérnek...Az illata is hasonló volt. A számhoz emeltem,majd inni kezdtem. Mikor megittam letettem a poharat asztalra, majd az ágyhoz vánszorogtam. Leültem,majd egyből el is dőltem az ágyban. Gondolataim még Kaname bátyó körül forogtak,de hamar elaludtam.

ஐ ~Legközelebb is szép álmokat festek neked~ ஐ

ஐ 4.fejezet: A találkozások 1. ஐ

Éjfél körül felriadtam. Szaporán vettem a levegőt és teljesen leizzadtam. Lassan felültem, majd eszembe jutott az amit Kira mondott még mielőtt kiment volna a szobámból. "~ Ezt azért adom önnek, hogy ha nem lennék a közelébe megtudja magát védeni! ~ mondta,majd átnyújtott egy vas botot." Alaposan megnéztem. Egy olyan 25-30 cm hosszú, ezüst színű bot volt, rajta különböző mintákkal. "~ A neve, Crona! Ha baj van mondja ki a nevét és ő a segítségedre siet! ~ magyarázta,majd elment." 

Az asztal felé néztem. Még mindig ott volt a fegyver. Odanyúltam érte, felcsatoltam a combomra és kikeltem az ágyból. Gyorsan felkaptam magamra egy hosszú kabátot,majd odaléptem az ablakhoz és kinyitottam.Hűvös szellő borzolta meg a hajamat. Kiléptem az erkélyre és lazán leugrottam az erkélyről egészen a talajig. Térdre ereszkedve, akár egy macska földet értem. Felálltam és elindultam a fák között, végül kiértem a kőútra. Nem messze tőlem a kapuba egy srácot pillantottam meg.

Kb. 17 évesnek nézett ki, ami a magasságát illeti talán 181 cm lehetett. Közepesen hosszú, ezüst haját a szél fújta. Fekete egyenruhát viselt, ebből arra következtettem, hogy egy nappali tagozatos. Lila szemét maga elé emelte. A kapunak lazán támaszkodva figyelt minden neszre. Kezében egy pisztoly pillantottam meg, amire az volt ráírva,hogy... ~ De...Ez hogy lehet?! Az egy Bloode Rose! ~ rémültem meg, mire hirtelen ahogy hátra léptem , reccsent egy ág. A fiú felém kapta a fejét, mire elkerekedett a szeme. Én rémülten néztem felé...Egész testem remegett.Mozdulni se bírtam... A srác hirtelen elmosolyodott,majd elindult felém. Mikor elém ért gúnyosan elkezdett hozzám beszélni.

- Lám, lám! Csak nem egy vámpír?!- mondta. ~ Végem! Itt halok meg!~ gondoltam, majd becsuktam a szememet. Hirtelen egy lökést éreztem. Mikor kinyitottam a szememet Kira állt előttem.

- Úrnőm! Megmondtam önnek, hogy ne kóboroljon el egyedül!- mosolygott le rám, majd oda fordult a sráchoz.- Jó estét! Nyilván te lennél, Zero Kiryu az Akadémia prefektusa!

- Ti meg mégis kik lennétek?- vonta fel a szemöldökét.

- Elnézést a modortalanságomért! Én Toronaga Kira lennék, a Kuran család egyik szolgája! Ő pedig itt mögöttem Kaname mesterem húga, Kuran Yuriko!-mutatott be a srácnak...vagyis Zeronak.

- Kaname húga? Pff...Mért nem vettem észre...Tisztára hasonlítasz arra a vérszívóra!- mondta gúnyosan. 

- Vigyázz a szádra, te C-szintű vámpír!- mondta idegesen Kira, majd ökölbe szorította a kezét.

- Ne, Kira! Hagyd!- fogtam meg gyorsan a kezét,majd Zerohoz fordultam.- Bocsáss meg nekem, hogy megzavartalak!-hajoltam meg,majd Kira-t magam után húzva eltűntünk a kapuból.

*****************

Már egy hét telt el azóta, hogy a Cross Akadémiára jöttem. Azóta sikerült beilleszkednem az osztályba. Az órák nem annyira nehezek, mint vártam. Kaname-ról csak annyit sikerült megtudnom,hogy ma este visszajön az Akadémiára. Nagyon izgulok,hogy vajon hogy is néz ki, milyen a személyisége. Most éppen egy matek óra közepén tartunk. Kira mellettem látszólag nem szereti ezt a tantárgyat. Nekem semmi bajom nincsen vele. Hirtelen hallatszik a csengő.

- Jól van gyerekek! Mára ennyi volt! További jó napot!- mondta a vámpír, majd kisétált a teremből. Mindenki összepakolt, majd kiment a teremből. 

-Yuri! Jössz?- hallottam meg barátnőm, Amu Tsukoyomi hangját. Hosszú, szőke haja arcába omlott. Kék szemeivel mosolygón nézett rám.- Tényleg! Ma fog megjönni Kaname-mester! - csapott a homlokára.- Akkor nem szóltam!- kaccsintott egyet felém, mire teljesen elvörösödtem.

- Ne csináld, Amu!- kaptam az arcom elé mindkét kezemet.

- Na,akkor én most megyek is! Szia, Yuri! -intett az ajtóból Amu.

-Mehetünk Yuriko-sama?- mosolygott rám Kira.

-Igen!- vörösödtem el. Elindultunk a Holdszállóba.

Mikor beértem a szobámba belerogytam az ágyamba. ~ Olyan álmos vagyok! De nem aludhatok el,Hiszen Kaname bátyó ma érkezik meg!~gondolkodtam,majd lassan lecsukódtak a szemeim.

ஐ ~Legközelebb is szép álmokat festek neked~ ஐ

ஐ 3.fejezet: Ha az éhség erősebb ஐ

Elindultunk az akadémia épülete felé. Útközben a vámpírok mind meghajoltak. Mikor odaértünk az ajtóhoz, előre engedtek. Én beléptem és szétnéztem. Hatalmas középkori kastély volt. Az ajtó előtt volt egy hatalmas lépcsősor. Elindultam a lépcsőn, mikor felértünk egy hosszú folyosón álltunk. Itt Ichijou elém jött és mutatta az utat. A folyosó bal oldalán, középen egy ajtó díszelgett,rajta ezzel a felirattal: Igazgatói iroda. Bekopogtam.
- Szabad!- hallottam bentről a választ. Benyitottam és beléptem az ajtón, majd becsuktam azt.
- Jó estét, Cross igazgató!- köszöntem illendően és meghajoltam.- Én Kuran Yuriko vagyok!

- Ááá, Yuriko kedvesem! Már vártalak! Gyere ülj le!- mutatott a székre. Leültem és alaposan szemügyre vettem az igazgatót. Kb. 30-nak néztem, a magassága talán 184 cm lehetett. Világosbarna haját copfba hordta. Világosbarna szemeivel engem nézett. Orrán szemüveg pihent.

- Igazgató úr! Arról lenne szó, hogy anyáék azt mondták....!- kezdtem el,de az igazgató belevágott.

- Hogy ide fogsz járni! Igen...Tudok róla! Légy üdvözölve az Akadémián!- mondta vidáman, majd átnyújtott egy egyenruhát.- Tessék a tiéd! Még ma nem kell tanulnod! Ó! És itt van egy Kira-nak is!- nyújtott át még egyet. 

- Köszönöm igazgató úr!- mondtam, majd az ajtóhoz léptem.- Viszlát!- Hajoltam meg,majd kiléptem rajta és becsuktam. Mikor felemeltem a fejemet ott állt Kira és Ichijou.

- Yuriko-sama megmutatom önöknek a szobájukat!- Elindultunk a Holdszállóba. Mikor beléptünk olyan otthonos érzés fogott el. Ichijou felvezetett a lépcsőn. A folyosón végig mentünk, majd megláttam egy hatalmas ajtót

- Ez itt Kaname-sama szobája! Mellette van az öné!- Mondta.- És Kira-sama az ön szobája, Yuriko-sama szobája mellett van. Viszlát!

Elvettem Kira-tól a cuccaimat és bementem a szobámba. Gyönyörű volt! A fal lila színű volt....Volt még egy francia ágy, baldahinnal, egy kanapé, két asztal és egy hatalmas szekrény, rajta egy tükörrel. Gyorsan be is pakoltam a cuccaimat, majd lefürödtem a fürdőben. Miután végeztem, felvettem kedvenc kék hálóruhámat és leültem a kanapéra. Ránéztem az asztalra, amin egy doboz vértabletta volt. De nem akartam inni belőle. Hirtelen hatalmas fájdalom járta át a testemet. Levertem egy poharat a földre, mire Kira ott termedt mellettem és aggódóan nézett rám.

- Kérem úrnőm igyon a véremből...Ha már a vértablettát nem issza meg!- mondta halkan. Hátra fordultam Kira-hoz, aki némán bólintott. Elkezdtem tolni a kanapéig,majd letepertem és ráhajoltam. A nyakához emeltem az arcomat és belemélyesztettem a szemfogaimat. Mohón elkezdtem inni a vérét. Mikor már egy ideje így voltunk, elengedtem. Barna szemeimet ráemeltem Kira-ra, miközben leszálltam róla. 

-S-sa-sajnálom, Kira! És köszönöm!- dadogtam zavaromban. Kira is felüllt és rám mosolygott.

- Nem kell bocsánatot kérnie! Hisz megengedtem!

-Rendben!- erőltettem a arcomra egy mosolyt.

Miután Kira távozott, kiszellőztettem a szobámat. Mikor becsuktam az ablakot és megfordultam Aidou állt előttem.

-Úrnőm! Mindenki vérszagot érzett erről! Bocsánat, hogy ilyen hirtelen itt termettem, de nincs semmi baj?

- Nem, nincs!- válaszoltam. Aidou bólintott, majd távozott.

Én fogtam magam és befeküdtem az ágyamba, ~ Holnap már tanulnom kell! ~ gondoltam,majd elaludtam.

ஐ ~Legközelebb is szép álmokat festek neked~ ஐ

Bocsánatot kérek hogy ennyit késett a fejezet....Sajnos nem volt eddig ihletem és tanulnom is kellett nagyon sokat! :( De remélem azért tetszett! :)

ஐ 2.fejezet: Cross Akadémia éjszakai tagozata ஐ

Kira kisegített a hintóból. Az akadémiából egyszer csak egy idős, vámpír sietett ki. Mikor odaért hozzánk, meghajolt és engedélyt kért, hogy a hintót az iskola mögé letegye. Kira bólintott egyet,mire a vámpír felült a hintóra és elhajtott vele.
-Indulhatunk?-nézett le rám. Felnéztem rá.
-Igen!-bólintottam, majd elindultunk. Felmentünk a lépcsőn és a kapuhoz értünk.Egy gyönyörű, művészien kidolgozott vasajtó állt előttem. Kira egy laza mozdulattal belökte. Beléptem az iskola udvarra. A hangra az összes vámpír aki kint volt felfigyelt. Mindenki csodálkozva nézett felénk. ~De jó! Már az első napomon magamra vonom a figyelmet~ nagyot nyeltem, majd Kirára néztem. Ő egy biztató mosolyt küldött felém.Elindultam, utánam Kira. A hosszú kőúton lépkedtem, amikor 6 idegen vámpír termett előttem. Kira egyik kezével óvatosan hátra húzott, majd elém lépett. Én leintetettem ő erre csak bólintott egyet.
-Kérlek, átengednétek?- kérdeztem alig hallhatóan.
-Kuran Yuriko?-kérdezett egy kedves hang.A hang irányába fordítottam a fejemet. Egy srácot pillantottam 

meg. Az energiájából éreztem,hogy egy nemes vámpír, ahogy az összes többi,aki megjelent előttem. Kinézetre olyan 18-nak néztem és olyan 185 cm lehetett. Megnéztem a ruházatát...Szóval ez lenne az éjszakai tagozatosok egyenruhája.Szemeim az arcára tévedt. Szőke haja néhol a szemébe lógott. Tekintete igéző zöld színben világított.
-I-igen!-válaszoltam zavaromban. Ekkor mind a hatan meghajoltak előttem.
-Bocsánat modortalanságomért, Yuriko-sama! A nevem Ichijou Takuma! Kaname uram nagyon sajnálja,hogy nem személyesen tudja köszönteni Önt,de sajnos egy megbeszélésen van,így megkért minket,hogy köszöntsük mi,Úrnőnket!-magyarázta a dolgokat,majd hátra fordult a többiekhez. Zavaromba elkezdtem egyik lábamról a másikra ugrálni.~ De kár,hogy Kaname nincs itt...Bár így legalább még pár napig nem fogok találkozni vele~gondolkodtam. Gondolkodásomból Ichijou  hangja rázott fel.-Talán bekéne mutatkozni, nem gondoljátok?-Ekkor előrelépett még egy fiú. Ahogy elnéztem,ő fiatalabb volt 

kinézetre,mint Ichijou...Olyan 17 körül lehetett,ami a magasságát illeti talán 177 cm.
Ő is egyenruhát viselt. Mikor az arcára néztem elállt a lélegzetem. Gyönyörűen nézett ki,akár egy modellé. Szőke haja neki is kicsit a szemébe lógott. Kék íriszeivel rám nézett,majd meghajolt.
-Örvendek a találkozásnak!A nevem Hanabusa Aidou!-mutatkozott be. Mögüle még egy srác lépett ki. Kb. 18 éves és 188 cm magas lehetett. Egyenruhája lazán volt rajta. Az egész kisugárzása, olyan vad volt. Narancssárga haja Tökéletesen be volt lőve. Narancsos szemeivel engem nézett.
-Örvendek!Én Kain Akatsuki vagyok!-hajolt meg 
előttem, majd elment. Előlépett egy lány. Kinézetre olyan 17 évesnek néztem,magassága olyan 169 cm. Egyenruhája tökéletesen állt rajta. Hosszú, világosbarna, göndör haja dúsan omlott vállára. Barna szemeivel végig mért. Egy kicsit elpirultam. Még senki nem nézett meg ennyire. ~ Ez a találkozás is jól kezdődik! ~ elmélkedtem magamban.
- Jó estét! A nevem Souen Ruka!- mutatkozott be illendően,majd elment.Mögüle még egy lány jött elő. Kb. 16-nak néztem, 165 cm lehetett. Ő is egyenruhát viselt. Úgy nézett ki benne,mint egy modell. Narancssárgás haja 2 copfba volt fogva, egy-egy fekete masnival. Kék szemivel rám nézett.
- Örvendek a találkozásnak Kuran-úrnő!-hajolt meg.- A nevem Rima Touya!-mutatkozott be, majd hátralépett. Mögüle még egy srác jött elő. Kb. 16-nak nézett ki, 173 cm magas lehetett. Egyenruhában volt ő is. Közepesen hosszú, vörösesbarna hajával a szél játszott. Világoskék szemeivel álmosan nézett rám.
- Én. Örvendek a találkozásnak! Shiki Senri vagyok!- mutatkozott be, majd a többiekhez ment.
-Örvendek a találkozásnak! Az én nevem már tudjátok, ő itt a szolgálóm, Toronaga Kira!- mutattam rá, mire az említett meghajolt.
-Örvendek a találkozásnak!- mondta határozott hangján. Ichijou lépett elő.
- Ha megengeded elkísérünk Cross igazgatóhoz!
- Azt megköszönném!- mondtam.

ஐ ~Legközelebb is szép álmokat festek neked~ ஐ

Az év számok amik szerepelnek benne azok emberi évekbe nézve vannak! ;)

ஐ 1.fejezet: A Kezdet ஐ

Fehér hó...hó volt mindenütt... Az ablakon át néztem a fehér világot. Vajon hideg lehet? Vagy talán meleg?Nem tudtam csak azt,hogy úgy hívják: hó. Egész életemet,mármint 1400 évet a Kuran Rezidencia falain belül töltöttem. A nevem, Kuran Yuriko. A Kuran család 2.lánya vagyok. Rajtam kívül még anya született lányként,minket kivéve senki. A szüleim bujtattak a Tanács kopói elől. Talán ezért kellett,így élnem? Még a saját bátyámra sem emlékszem. A Kuranok ősidők óta, mindig tisztavérű vámpírokat vettek el.

~******~

Este van...Most azon töprengek,vajon milyen lehet a külvilág. Sötét? Sivár? Esetleg békés? Nem tudom... De egyszer megtudom...

Töprengésemet lépések zaja verte fel. Elmosolyodtam. Tudtam jól,hogy ez anya, Kuran Juri. Halk kopogás hallatszott.

-Bejöhetek?-kérdezte lágy,kellemes hangján.

-Persze!-válaszoltam. Halkan kinyitotta az ajtót,majd már mellettem is termett. Ráemeltem vörös szemeimet anyára. Hosszú,gesztenyebarna,göndör haja szemébe lógott. Barna szemeivel szomorúan nézett rám.Alaposan megnéztem öltözékét. Egy hosszú,bézs színű ruha volt rajta fekete,vastag övvel. A magassarkúja szintén ugyanolyan volt. Nyakára egy masni volt kötve.
-Yuri!Holnap este elmész bátyádhoz a Cross Akadémiára!-mondta anya halkan.-Kira is veled megy! Tudom nagyon jól,hogy nehéz lesz a beilleszkedés,de ne aggódj! Ott lesz Kira is és Kaname is,hogy segítsen majd neked!
-De...Én...-láttam anyán,hogy könnyek szöknek a szemébe. A szívem,majd megszakadt,ha így láttam.-Rendben,anya! Elmegyek a Cross Akadémiára!-láttam rajta,hogy megkönnyebbül. Magához húzott és szorosan átölelt.
-Tudom,nekem is nagyon fogsz hiányozni,de nem tudok mit tenni! Ott nagyobb biztonságba vagy,mint itt!-mondta.- De most már ideje aludni,már felkelt a nap!-anya behúzta a függönyt,majd ajtó csukódás következtében eltűnt. Néma csend lett a szobában. Utáltam mindig is ezt a csendet. Bemásztam az ágyamba és betakaróztam. A hátamra feküdtem,majd elkezdtem bámulni a plafont. Vajon,milyen a bátyám? Na és az iskola? Vagy esetleg azon kéne izgulnom,hogy betudok-e illeszkedni? Ezekkel a gondolatokkal hunytam le a szememet és mentem az álmok mezejére.

~******~

Megint azt az álmot álmodtam,mint mindig. Egy erdőben sétáltam. Mikor a közepe felé jártam egy hangot hallottam. Elkezdtem menni a hang irányába. Mikor körül néztem láttam,hogy kiértem az erdőből egy rétre.

A rét közepén egy fiú állt.Éreztem az energiáján,hogy egy tisztavérű vámpír. Kb. 184cm magasságú 1700 éves srác. Körülötte a föld és a fű meg volt fagyva,gondoltam a fagyasztás a képessége. Haja olyan színű volt,mint az ében,benne néhány fehér tinccsel. Borostyán színű szemeivel az eget kémlelte. Arca jobb oldalán különös ezüst tetoválást láttam,de nem tudtam volna megmondani,hogy milyen minta lehet. Fekete, hosszú kabátot viselt,alatta ugyanolyan színű pólót. Nyakában egy ezüst,kereszt nyakláncot pillantottam meg. Kézfején ujjatlan,fekete kesztyűt hordott,egy ezüst karkötővel. Fekete nadrágot,ében színű bakancsot viselt. De ami a legfurcsább volt ebben a fiúban az,hogy fekete angyalszárnyai voltak. Egy lépést tettem előre,de ráléptem egy ágra,ami megreccsent. A fiú egyből felém kapta a fejét.Elmosolyodott és elindult felém. Mikor közel ért hozzám meg állt.~Ki vagy te?~kérdeztem tőle. ~Én,Takimiya Takuma vagyok~jött az egyszerű válasz. Aztán kezdett minden homályosodni.

~******~

Hirtelen kipattant a szemem. ~Már megint ez az álom!~gondoltam magamban. Gondolkodásomból egy hang rázott fel.

-Elnézést,Yuriko-sama de az apja kért meg,hogy keltsem fel önt!-szólalt meg az egyik szolgálóm. Oldalra néztem és megláttam Angelique-t. Jobban szemügyre vettem. Hosszú,fekete haját kiengedve hordta,hajában fehér,selyem hajráf volt. A szokásos fekete ruháját és fehér kötényét viselte. Lábán fekete zokni volt,ami a térdéig ért és ugyan ilyen színű magas talpú cipőt hordott. Sárga szemeivel rám nézett.
-Valami baj van,Úrnőm?-kérdezte mosolyogva,lágy,kellemes hangján. Visszamosolyogtam.
-Nem,dehogyis!-reagáltam a kérdésre.
-Ha nem haragszik Yuriko-sama bátorkodtam összekészíteni a holmiját,amit az akadémiára visz!
-Köszönöm,Ange! Ha most megbocsájtasz átöltöznék!
-Természetesen!Kira-sama kint fogja várni!-mondta majd meghajolt,kinyitotta az ajtót,kilépett és bezárta azt. Megint csend lett. Az a magányos,komor csend. Felkeltem az ágyból,megvetettem majd elmentem lezuhanyozni. Mikor végeztem magam köré csavartam egy törülközőt és kijöttem a fürdőből. Odaléptem a szekrényemhez. ~Vajon melyik ruhát vegyem fel?~ gondlkodtam.~ Meg is van! ~Előkaptam egy bokáig érő,pántos,lila ruhát. Mikor felvettem,rákötöttem a derekamra egy ugyanolyan színű vastag szalagot a derekamra,majd masnit csináltam rá. A jobb csuklómon végig tekertem egy vékony lila szalagot.Odaléptem a tükrömhöz és begöndörítettem hosszú,sötétbarna hajamat. Mikor kész lettem vele tettem bele egy lila masnit. Lábamra egy lila magassarkút húztam. Mikor kész lettem jobban szemügyre vettem magam a tükörbe. Egy "igazi" tisztavérű vámpír lány nézett velem farkasszemet.

~******~

Felkaptam a bőröndömet és kinyitottam az ajtót. Egy kéz automatikusan elvette tőlem. Egy magas srác állt előttem. Haja fehér színű,kissé hosszú volt. Vörös szemei titokzatosságról árulkodtak.Lenézett rám (ugyanis egy fejjel magasabb volt nálam) és elmosolyodott. Fehér inget,fekete kabátot,ében nyakkendőt,sötét színű nadrágot és cipőt viselt. Ő volt Toronaga Kira. Amióta az eszemet tudom ő mindig velem volt. Mikor azonban betöltöttem az 1300-at ő hirtelen eltűnt az életemből,mintha soha nem is létezett volna.
-Jó estét,Úrnőm!-hajolt meg előttem.-Hogy aludt?-kérdezte.
-Kira!-kiáltottam el magam,majd a nyakába ugrottam és átöleltem szorosan.-Annyira hiányoztál! Amúgy köszönöm jól!
-Nekem is hiányzott,Yuriko-sama! Ezt örömmel hallom!- mosolygott rám. Leszálltam róla,megálltam előtte és felnéztem rá.-Indulhatunk?
-Persze!-bólintottam.~Nem akarom elhagyni a biztonságot nyújtó házat,de ki kell derítenem,milyen is a világ. De leginkább a bátyámmal akarok találkozni!~ elmélkedtem magamban,majd nyeltem egyet. Kira aggódóan nézett rám.
-Minden rendben,Úrnőm? -kérdezte.
-Persze! Semmi bajom csak egy kicsit fáj a fejem,ennyi! -majd elindultam a hosszú folyosón. Kira mellém ért és velem egy tempóban jött,de még mindig nézett.~Kezd egy kicsit kínos lenni~ pirultam el.
-Remélem nem hajtja túl magát,Yuriko-sama! -mondta,majd előre nézett. Majd végül megláttam a lépcsőt. Odarohantam a korláthoz és a hallban megláttam anyát,apát és a hatalmas szolga seregletet. Lerohantam a lépcsőn egyenesen apa karjaiba. Papa a Kuranok feje,de ha jól értettem Kaname intézi az ügyeit, a neve Kuran Haruka. Miután kibontakoztunk az ölelésből apa végigmért,majd elmosolyodott.

-Milyen szép lány lett belőled,Yu!-dicsért meg apa,közben Kira mellém ért és meghajolt. Anya sértődötten nézett apára.
-És én velem mi lesz,Haruka?
-Te is szép vagy,Juri!-mondta,majd egy puszit nyomott az arcára. Aztán rám nézett.
-Kész vagy,Yu?
-Persze,apu!-erőltetettem magamra egy mosolyt.
-Na,akkor menned is kell!-nézett az órájára apa.-Akkor...Szia,Yu! Vigyázz magadra!-ölelt át apa.-Üdvözlöm,Kaname-t!
-Persze!Átadom!~Főleg,ha felismerem>< ~néztem rá könnyes szemmel apára. Anya odajött és átvett apától.
-Jó utat,Kicsim! Vigyázzatok az úton!-mondta anya.
-Rendben!-szipogtam.
-Úrnőm!-szólalt meg Kira.-Indulhatunk?
-Igen!-mondtam,majd elindultam. Kinyitotta Kira az ajtót és kiléptem rajta,utánam Kira. Mindenki utánunk jött. Az ajtó előtt megálltak anyuék,mögöttük a szolgák.
-Viszlát Úrnőnk és Kira-sama! Jó utat!-mondták egyszerre,majd meghajoltak. Integettem nekik,majd beszálltam a hintóba és elhajtottunk.
Már 4 órája mehettünk,mire odaértünk.
-Yuriko-sama! Megérkeztünk!-szólt Kira.Kinéztem az ablakon. Igen... Ez kétségkívül a Cross Akadémia!

ஐ ~ Legközelebb is szép álmokat festek neked ~ ஐ