közlemény

Hali...Csak szólni szeretnék, hogy sajnos egy ideig szünetel ez a blog, mivel az ihletem elszállt ezzel a bloggal kapcsolatban! :( Amint lesz újra ígérem folytatom! Csak egy kis időt kérnék^^ köszönöm :)

Új bloggal kapcsolatos kérdés! :P

Halihó! Egy olyan kérdésem lenne, hogy aki ismeri és szereti a D gray man-t, érdekelné-e egy sztori? Tudom van egy rakat sztorim,de amikor új animét látok utána rögtön megszáll az ihlet xD....Nos akkor akit érdekel az kérem ossza meg velem! :P :3

ஐ 5.fejezet: A találkozás 2. ஐ

Egy kezet érzek a homlokomon...Vajon kié lehet? Túl fáradt vagyok, hogy kinyissam a szememet, de mégis megteszem...Egy homályos alakot látok mellettem, aki az ágyon ül. Résnyire nyitom a szememet, hátha jobban fogom őt látni.

Lassan kirajzolódott az ismeretlen személy alakja....Egy kb 184 cm-es srác ült mellettem,akinek ugyanolyan barna haja volt, mint nekem. Mélyvörös szemeivel engem nézett. Egy fekete ing volt rajta, fehér farmerral. Úgy megijedtem,hogy egyből kipattant a szemem és már az ágy mellett álltam, onnan nézve az idegent. ~ Mi, mi, mi, MIII?! Ki ez a srác? ~ forogtak a gondolataim. Csak ijedten néztem a srácot, mire ő elmosolyodott.

- Milyen rég is láttalak, Yuri! Sokkal szebb lettél!- nézett rám még mindig mosolyogva. Nekem a döbbenettől leesett az állam...Csak nem ő lenne Kaname bátyó?! Nem az kizárt....Vagy mégsem? Tetőtől-talpig végig mértem...Majd elvörösödve megkérdeztem:

- Csak nem ön lenne, Kuran Kaname?- néztem zavarodottan rá. Arca hirtelen komorrá vált. ~ Francba! Lehet felidegesítettem?~ Felállt az ágyamról, majd elindult felém. Ijedten néztem végig, ahogy felém közeledett. Kb. fél méteres távolságra tőlem megállt.

- Mi ez a távoli megszólítás? Hát persze hogy én vagyok, Yuri!- nézett rám komoly arccal.

- Bo-bocsánat...Kaname bátyó!- a neve hallatán összerezzentem.- A-apáék üdvözölnek!- néztem fel rá, majd elvörösödve lesütöttem a szemem. Magamon éreztem a tekintetét, ezért felpattantam, majd odaléptem a terasz ajtóhoz és kinyitottam azt. A friss levegő csak áradt be rajta....A gondolataimba mélyedve léptem ki a teraszra. Teljesen elfelejtkeztem Kaname bátyóról. Gondolataimból a hangja rázott fel.
- Semmit sem változtál, Yuri!- mosolygott rám.
-Ezt meg, hogy érted?- kérdeztem felvont szemöldökkel. Halkan elnevette magát, majd elkezdett a távolba mélyedni.
- Mindig is szerettél a gondolataidba mélyedni!- nézett rám. 
- Igen...Tényleg nem változtam ebben!- mosolyodtam el. 
- Hogy vannak apáék?- váltott hirtelen témát.
- Jól vannak...Bár amennyit láttam őket nem tudom megmondani....-húztam el a számat.
- Értem...Nos, csak köszönteni szerettelek volna! Holnap este lesz egy bál a tiszteletedre!- mondta mosolyogva,majd közel jött hozzám. Az arcunk, majdnem összeért. Kezével megsimogatta a fejemet, majd a fülemhez hajolt.- Jó éjt, Hercegnőm!- majd a szobámon át távozott. Teljesen ledöbbenve álltam a teraszon. Még kellett jó pár perc mire leesett mi is történt. Elvörösödve kaptam mindkét kezem az arcomhoz. Megráztam a fejemet...Visszafordultam és tovább néztem a tájat.~Holnap este....Bál lesz....~ gondolkodtam. Hirtelen egy erősebb szél megfújt, így jobbnak láttam, ha bemegyek. Bent a szobában jó meleg volt...~Észre se vettem,hogy fáztam~ mosolyodtam el. Gyorsan levettem az egyenruhámat, majd belebújtam a pizsamámba. Odaléptem az asztalhoz és felvettem a vértablettás dobozt...Az egyik pohárba beledobtam egy vértablettát, majd vizet öntöttem rá. Olyan színe lett, mint a vérnek...Az illata is hasonló volt. A számhoz emeltem,majd inni kezdtem. Mikor megittam letettem a poharat asztalra, majd az ágyhoz vánszorogtam. Leültem,majd egyből el is dőltem az ágyban. Gondolataim még Kaname bátyó körül forogtak,de hamar elaludtam.

ஐ ~Legközelebb is szép álmokat festek neked~ ஐ

ஐ 4.fejezet: A találkozások 1. ஐ

Éjfél körül felriadtam. Szaporán vettem a levegőt és teljesen leizzadtam. Lassan felültem, majd eszembe jutott az amit Kira mondott még mielőtt kiment volna a szobámból. "~ Ezt azért adom önnek, hogy ha nem lennék a közelébe megtudja magát védeni! ~ mondta,majd átnyújtott egy vas botot." Alaposan megnéztem. Egy olyan 25-30 cm hosszú, ezüst színű bot volt, rajta különböző mintákkal. "~ A neve, Crona! Ha baj van mondja ki a nevét és ő a segítségedre siet! ~ magyarázta,majd elment." 

Az asztal felé néztem. Még mindig ott volt a fegyver. Odanyúltam érte, felcsatoltam a combomra és kikeltem az ágyból. Gyorsan felkaptam magamra egy hosszú kabátot,majd odaléptem az ablakhoz és kinyitottam.Hűvös szellő borzolta meg a hajamat. Kiléptem az erkélyre és lazán leugrottam az erkélyről egészen a talajig. Térdre ereszkedve, akár egy macska földet értem. Felálltam és elindultam a fák között, végül kiértem a kőútra. Nem messze tőlem a kapuba egy srácot pillantottam meg.

Kb. 17 évesnek nézett ki, ami a magasságát illeti talán 181 cm lehetett. Közepesen hosszú, ezüst haját a szél fújta. Fekete egyenruhát viselt, ebből arra következtettem, hogy egy nappali tagozatos. Lila szemét maga elé emelte. A kapunak lazán támaszkodva figyelt minden neszre. Kezében egy pisztoly pillantottam meg, amire az volt ráírva,hogy... ~ De...Ez hogy lehet?! Az egy Bloode Rose! ~ rémültem meg, mire hirtelen ahogy hátra léptem , reccsent egy ág. A fiú felém kapta a fejét, mire elkerekedett a szeme. Én rémülten néztem felé...Egész testem remegett.Mozdulni se bírtam... A srác hirtelen elmosolyodott,majd elindult felém. Mikor elém ért gúnyosan elkezdett hozzám beszélni.

- Lám, lám! Csak nem egy vámpír?!- mondta. ~ Végem! Itt halok meg!~ gondoltam, majd becsuktam a szememet. Hirtelen egy lökést éreztem. Mikor kinyitottam a szememet Kira állt előttem.

- Úrnőm! Megmondtam önnek, hogy ne kóboroljon el egyedül!- mosolygott le rám, majd oda fordult a sráchoz.- Jó estét! Nyilván te lennél, Zero Kiryu az Akadémia prefektusa!

- Ti meg mégis kik lennétek?- vonta fel a szemöldökét.

- Elnézést a modortalanságomért! Én Toronaga Kira lennék, a Kuran család egyik szolgája! Ő pedig itt mögöttem Kaname mesterem húga, Kuran Yuriko!-mutatott be a srácnak...vagyis Zeronak.

- Kaname húga? Pff...Mért nem vettem észre...Tisztára hasonlítasz arra a vérszívóra!- mondta gúnyosan. 

- Vigyázz a szádra, te C-szintű vámpír!- mondta idegesen Kira, majd ökölbe szorította a kezét.

- Ne, Kira! Hagyd!- fogtam meg gyorsan a kezét,majd Zerohoz fordultam.- Bocsáss meg nekem, hogy megzavartalak!-hajoltam meg,majd Kira-t magam után húzva eltűntünk a kapuból.

*****************

Már egy hét telt el azóta, hogy a Cross Akadémiára jöttem. Azóta sikerült beilleszkednem az osztályba. Az órák nem annyira nehezek, mint vártam. Kaname-ról csak annyit sikerült megtudnom,hogy ma este visszajön az Akadémiára. Nagyon izgulok,hogy vajon hogy is néz ki, milyen a személyisége. Most éppen egy matek óra közepén tartunk. Kira mellettem látszólag nem szereti ezt a tantárgyat. Nekem semmi bajom nincsen vele. Hirtelen hallatszik a csengő.

- Jól van gyerekek! Mára ennyi volt! További jó napot!- mondta a vámpír, majd kisétált a teremből. Mindenki összepakolt, majd kiment a teremből. 

-Yuri! Jössz?- hallottam meg barátnőm, Amu Tsukoyomi hangját. Hosszú, szőke haja arcába omlott. Kék szemeivel mosolygón nézett rám.- Tényleg! Ma fog megjönni Kaname-mester! - csapott a homlokára.- Akkor nem szóltam!- kaccsintott egyet felém, mire teljesen elvörösödtem.

- Ne csináld, Amu!- kaptam az arcom elé mindkét kezemet.

- Na,akkor én most megyek is! Szia, Yuri! -intett az ajtóból Amu.

-Mehetünk Yuriko-sama?- mosolygott rám Kira.

-Igen!- vörösödtem el. Elindultunk a Holdszállóba.

Mikor beértem a szobámba belerogytam az ágyamba. ~ Olyan álmos vagyok! De nem aludhatok el,Hiszen Kaname bátyó ma érkezik meg!~gondolkodtam,majd lassan lecsukódtak a szemeim.

ஐ ~Legközelebb is szép álmokat festek neked~ ஐ

ஐ 3.fejezet: Ha az éhség erősebb ஐ

Elindultunk az akadémia épülete felé. Útközben a vámpírok mind meghajoltak. Mikor odaértünk az ajtóhoz, előre engedtek. Én beléptem és szétnéztem. Hatalmas középkori kastély volt. Az ajtó előtt volt egy hatalmas lépcsősor. Elindultam a lépcsőn, mikor felértünk egy hosszú folyosón álltunk. Itt Ichijou elém jött és mutatta az utat. A folyosó bal oldalán, középen egy ajtó díszelgett,rajta ezzel a felirattal: Igazgatói iroda. Bekopogtam.
- Szabad!- hallottam bentről a választ. Benyitottam és beléptem az ajtón, majd becsuktam azt.
- Jó estét, Cross igazgató!- köszöntem illendően és meghajoltam.- Én Kuran Yuriko vagyok!

- Ááá, Yuriko kedvesem! Már vártalak! Gyere ülj le!- mutatott a székre. Leültem és alaposan szemügyre vettem az igazgatót. Kb. 30-nak néztem, a magassága talán 184 cm lehetett. Világosbarna haját copfba hordta. Világosbarna szemeivel engem nézett. Orrán szemüveg pihent.

- Igazgató úr! Arról lenne szó, hogy anyáék azt mondták....!- kezdtem el,de az igazgató belevágott.

- Hogy ide fogsz járni! Igen...Tudok róla! Légy üdvözölve az Akadémián!- mondta vidáman, majd átnyújtott egy egyenruhát.- Tessék a tiéd! Még ma nem kell tanulnod! Ó! És itt van egy Kira-nak is!- nyújtott át még egyet. 

- Köszönöm igazgató úr!- mondtam, majd az ajtóhoz léptem.- Viszlát!- Hajoltam meg,majd kiléptem rajta és becsuktam. Mikor felemeltem a fejemet ott állt Kira és Ichijou.

- Yuriko-sama megmutatom önöknek a szobájukat!- Elindultunk a Holdszállóba. Mikor beléptünk olyan otthonos érzés fogott el. Ichijou felvezetett a lépcsőn. A folyosón végig mentünk, majd megláttam egy hatalmas ajtót

- Ez itt Kaname-sama szobája! Mellette van az öné!- Mondta.- És Kira-sama az ön szobája, Yuriko-sama szobája mellett van. Viszlát!

Elvettem Kira-tól a cuccaimat és bementem a szobámba. Gyönyörű volt! A fal lila színű volt....Volt még egy francia ágy, baldahinnal, egy kanapé, két asztal és egy hatalmas szekrény, rajta egy tükörrel. Gyorsan be is pakoltam a cuccaimat, majd lefürödtem a fürdőben. Miután végeztem, felvettem kedvenc kék hálóruhámat és leültem a kanapéra. Ránéztem az asztalra, amin egy doboz vértabletta volt. De nem akartam inni belőle. Hirtelen hatalmas fájdalom járta át a testemet. Levertem egy poharat a földre, mire Kira ott termedt mellettem és aggódóan nézett rám.

- Kérem úrnőm igyon a véremből...Ha már a vértablettát nem issza meg!- mondta halkan. Hátra fordultam Kira-hoz, aki némán bólintott. Elkezdtem tolni a kanapéig,majd letepertem és ráhajoltam. A nyakához emeltem az arcomat és belemélyesztettem a szemfogaimat. Mohón elkezdtem inni a vérét. Mikor már egy ideje így voltunk, elengedtem. Barna szemeimet ráemeltem Kira-ra, miközben leszálltam róla. 

-S-sa-sajnálom, Kira! És köszönöm!- dadogtam zavaromban. Kira is felüllt és rám mosolygott.

- Nem kell bocsánatot kérnie! Hisz megengedtem!

-Rendben!- erőltettem a arcomra egy mosolyt.

Miután Kira távozott, kiszellőztettem a szobámat. Mikor becsuktam az ablakot és megfordultam Aidou állt előttem.

-Úrnőm! Mindenki vérszagot érzett erről! Bocsánat, hogy ilyen hirtelen itt termettem, de nincs semmi baj?

- Nem, nincs!- válaszoltam. Aidou bólintott, majd távozott.

Én fogtam magam és befeküdtem az ágyamba, ~ Holnap már tanulnom kell! ~ gondoltam,majd elaludtam.

ஐ ~Legközelebb is szép álmokat festek neked~ ஐ

Bocsánatot kérek hogy ennyit késett a fejezet....Sajnos nem volt eddig ihletem és tanulnom is kellett nagyon sokat! :( De remélem azért tetszett! :)