Az asztal felé néztem. Még mindig ott volt a fegyver. Odanyúltam érte, felcsatoltam a combomra és kikeltem az ágyból. Gyorsan felkaptam magamra egy hosszú kabátot,majd odaléptem az ablakhoz és kinyitottam.Hűvös szellő borzolta meg a hajamat. Kiléptem az erkélyre és lazán leugrottam az erkélyről egészen a talajig. Térdre ereszkedve, akár egy macska földet értem. Felálltam és elindultam a fák között, végül kiértem a kőútra. Nem messze tőlem a kapuba egy srácot pillantottam meg.
Kb. 17 évesnek nézett ki, ami a magasságát illeti talán 181 cm lehetett. Közepesen hosszú, ezüst haját a szél fújta. Fekete egyenruhát viselt, ebből arra következtettem, hogy egy nappali tagozatos. Lila szemét maga elé emelte. A kapunak lazán támaszkodva figyelt minden neszre. Kezében egy pisztoly pillantottam meg, amire az volt ráírva,hogy... ~ De...Ez hogy lehet?! Az egy Bloode Rose! ~ rémültem meg, mire hirtelen ahogy hátra léptem , reccsent egy ág. A fiú felém kapta a fejét, mire elkerekedett a szeme. Én rémülten néztem felé...Egész testem remegett.Mozdulni se bírtam... A srác hirtelen elmosolyodott,majd elindult felém. Mikor elém ért gúnyosan elkezdett hozzám beszélni.
- Lám, lám! Csak nem egy vámpír?!- mondta. ~ Végem! Itt halok meg!~ gondoltam, majd becsuktam a szememet. Hirtelen egy lökést éreztem. Mikor kinyitottam a szememet Kira állt előttem.
- Úrnőm! Megmondtam önnek, hogy ne kóboroljon el egyedül!- mosolygott le rám, majd oda fordult a sráchoz.- Jó estét! Nyilván te lennél, Zero Kiryu az Akadémia prefektusa!
- Ti meg mégis kik lennétek?- vonta fel a szemöldökét.
- Elnézést a modortalanságomért! Én Toronaga Kira lennék, a Kuran család egyik szolgája! Ő pedig itt mögöttem Kaname mesterem húga, Kuran Yuriko!-mutatott be a srácnak...vagyis Zeronak.
- Kaname húga? Pff...Mért nem vettem észre...Tisztára hasonlítasz arra a vérszívóra!- mondta gúnyosan.
- Vigyázz a szádra, te C-szintű vámpír!- mondta idegesen Kira, majd ökölbe szorította a kezét.
- Ne, Kira! Hagyd!- fogtam meg gyorsan a kezét,majd Zerohoz fordultam.- Bocsáss meg nekem, hogy megzavartalak!-hajoltam meg,majd Kira-t magam után húzva eltűntünk a kapuból.
*****************
Már egy hét telt el azóta, hogy a Cross Akadémiára jöttem. Azóta sikerült beilleszkednem az osztályba. Az órák nem annyira nehezek, mint vártam. Kaname-ról csak annyit sikerült megtudnom,hogy ma este visszajön az Akadémiára. Nagyon izgulok,hogy vajon hogy is néz ki, milyen a személyisége. Most éppen egy matek óra közepén tartunk. Kira mellettem látszólag nem szereti ezt a tantárgyat. Nekem semmi bajom nincsen vele. Hirtelen hallatszik a csengő.
- Jól van gyerekek! Mára ennyi volt! További jó napot!- mondta a vámpír, majd kisétált a teremből. Mindenki összepakolt, majd kiment a teremből.
-Yuri! Jössz?- hallottam meg barátnőm, Amu Tsukoyomi hangját. Hosszú, szőke haja arcába omlott. Kék szemeivel mosolygón nézett rám.- Tényleg! Ma fog megjönni Kaname-mester! - csapott a homlokára.- Akkor nem szóltam!- kaccsintott egyet felém, mire teljesen elvörösödtem.
- Ne csináld, Amu!- kaptam az arcom elé mindkét kezemet.
- Na,akkor én most megyek is! Szia, Yuri! -intett az ajtóból Amu.
-Mehetünk Yuriko-sama?- mosolygott rám Kira.
-Igen!- vörösödtem el. Elindultunk a Holdszállóba.
Mikor beértem a szobámba belerogytam az ágyamba. ~ Olyan álmos vagyok! De nem aludhatok el,Hiszen Kaname bátyó ma érkezik meg!~gondolkodtam,majd lassan lecsukódtak a szemeim.
ஐ ~Legközelebb is szép álmokat festek neked~ ஐ
Nagyon jó lett már alig várom a Kövi részt. :)
VálaszTörlés