ஐ 3.fejezet: Ha az éhség erősebb ஐ

Elindultunk az akadémia épülete felé. Útközben a vámpírok mind meghajoltak. Mikor odaértünk az ajtóhoz, előre engedtek. Én beléptem és szétnéztem. Hatalmas középkori kastély volt. Az ajtó előtt volt egy hatalmas lépcsősor. Elindultam a lépcsőn, mikor felértünk egy hosszú folyosón álltunk. Itt Ichijou elém jött és mutatta az utat. A folyosó bal oldalán, középen egy ajtó díszelgett,rajta ezzel a felirattal: Igazgatói iroda. Bekopogtam.
- Szabad!- hallottam bentről a választ. Benyitottam és beléptem az ajtón, majd becsuktam azt.
- Jó estét, Cross igazgató!- köszöntem illendően és meghajoltam.- Én Kuran Yuriko vagyok!

- Ááá, Yuriko kedvesem! Már vártalak! Gyere ülj le!- mutatott a székre. Leültem és alaposan szemügyre vettem az igazgatót. Kb. 30-nak néztem, a magassága talán 184 cm lehetett. Világosbarna haját copfba hordta. Világosbarna szemeivel engem nézett. Orrán szemüveg pihent.

- Igazgató úr! Arról lenne szó, hogy anyáék azt mondták....!- kezdtem el,de az igazgató belevágott.

- Hogy ide fogsz járni! Igen...Tudok róla! Légy üdvözölve az Akadémián!- mondta vidáman, majd átnyújtott egy egyenruhát.- Tessék a tiéd! Még ma nem kell tanulnod! Ó! És itt van egy Kira-nak is!- nyújtott át még egyet. 

- Köszönöm igazgató úr!- mondtam, majd az ajtóhoz léptem.- Viszlát!- Hajoltam meg,majd kiléptem rajta és becsuktam. Mikor felemeltem a fejemet ott állt Kira és Ichijou.

- Yuriko-sama megmutatom önöknek a szobájukat!- Elindultunk a Holdszállóba. Mikor beléptünk olyan otthonos érzés fogott el. Ichijou felvezetett a lépcsőn. A folyosón végig mentünk, majd megláttam egy hatalmas ajtót

- Ez itt Kaname-sama szobája! Mellette van az öné!- Mondta.- És Kira-sama az ön szobája, Yuriko-sama szobája mellett van. Viszlát!

Elvettem Kira-tól a cuccaimat és bementem a szobámba. Gyönyörű volt! A fal lila színű volt....Volt még egy francia ágy, baldahinnal, egy kanapé, két asztal és egy hatalmas szekrény, rajta egy tükörrel. Gyorsan be is pakoltam a cuccaimat, majd lefürödtem a fürdőben. Miután végeztem, felvettem kedvenc kék hálóruhámat és leültem a kanapéra. Ránéztem az asztalra, amin egy doboz vértabletta volt. De nem akartam inni belőle. Hirtelen hatalmas fájdalom járta át a testemet. Levertem egy poharat a földre, mire Kira ott termedt mellettem és aggódóan nézett rám.

- Kérem úrnőm igyon a véremből...Ha már a vértablettát nem issza meg!- mondta halkan. Hátra fordultam Kira-hoz, aki némán bólintott. Elkezdtem tolni a kanapéig,majd letepertem és ráhajoltam. A nyakához emeltem az arcomat és belemélyesztettem a szemfogaimat. Mohón elkezdtem inni a vérét. Mikor már egy ideje így voltunk, elengedtem. Barna szemeimet ráemeltem Kira-ra, miközben leszálltam róla. 

-S-sa-sajnálom, Kira! És köszönöm!- dadogtam zavaromban. Kira is felüllt és rám mosolygott.

- Nem kell bocsánatot kérnie! Hisz megengedtem!

-Rendben!- erőltettem a arcomra egy mosolyt.

Miután Kira távozott, kiszellőztettem a szobámat. Mikor becsuktam az ablakot és megfordultam Aidou állt előttem.

-Úrnőm! Mindenki vérszagot érzett erről! Bocsánat, hogy ilyen hirtelen itt termettem, de nincs semmi baj?

- Nem, nincs!- válaszoltam. Aidou bólintott, majd távozott.

Én fogtam magam és befeküdtem az ágyamba, ~ Holnap már tanulnom kell! ~ gondoltam,majd elaludtam.

ஐ ~Legközelebb is szép álmokat festek neked~ ஐ

Bocsánatot kérek hogy ennyit késett a fejezet....Sajnos nem volt eddig ihletem és tanulnom is kellett nagyon sokat! :( De remélem azért tetszett! :)